Santiago délután

Az igazán különleges érzés nem a megérkezés pillanatában volt, hanem amikor szinte minden ismerőssel összefutottam a városban, és meg lehetett egymást ölelgetni.

Találkoztam Mamuhal, Jackyvel, a szlovén párral, a német csapattal, és még pár ismerős arccal. 

Cathy pl azt mondja, nagyon jó barátságokat kötött az úton, és azóta is tartja velük a kapcsolatot, meg, hogy olyan emberekkel találkozott, akikkel úgy érezte, régesrég barátok.

Nekem ilyen élményem nem volt. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ezen az úton nyitottak az emberek. Könnyebben beszélnek a problémáikról, valóban öszinte és ítélkezésmentes beszélgetések jönnek létre. Ez a hely szelleme, és az út lényege. Jó lenne ezt a légkört otthon is jobban megteremteni. Ki vagyunk éhezve az öszinte beszélgetésekre, a gyógyulásra.

Találkoztunk, hátra hagytuk egymást,

sokszor nem is beszélgettünk, csak láttuk egymást, össze-össze találkoztunk, vagy akár segítettük egymást és a végén jó volt osztozni a közös örömben.

És az is igaz, hogy sokak mellett elmentem, volt akivel csak biccentettünk, vagy akinek jó utat kívántunk (Bom Camino). Valahogy meg voltak írva ezek a találkozások azokkal, akikkel valóban szorosabb viszonyva kerültem. 

Délután megkaptam az igazolást az útról, felkerestem a szállást, pihentem, és visszamentem bóklászni a városba.

(Tante Katinak)

Bementem végre a román kori katedrálisba. Belül a falak és a faragványok román koriak, helyenként gótikusak, a fa díszek aranyozott barokk cuccok. Jól megvannak egymás mellett.

Szép ez a templom, ennek is volt egy mellbevágó hatása, mikor beléptem, de nehezen találtam a helyem.

Aztán körbe lehetett sétélni Szent Jakab sírját és szobrát, megsímogattam, elrebegtem imáimat.

Visszamentem a zarándokmisére, bá hezitáltam... de mivel szakadni kezdett az eső, jó ötletnek tűnt. Köszöntötték és gratuláltak a zarándokoknak, és felsorolták, ma melyik országból, hány zarandok érkezett be. (Spanyolul) Az Ungriara felaptam a fejem. Talán 1 magyar érkezett a francia úton, és egy a portugálon (én )

Egész úton nem találkoztam magyarral. A legközelebbi magyar zarándok Cathy Brigi nevű barátnője volt, akiről mesélt.

Aztán, a mise vegén, ezt az amúgy óriási, a templom közepén lógó füstőlőt meggyújtották, és meglengették, legalább 30 m hosszan. Elképesztően látványos volt.

Meg persze felemelő. Megtisztulni jöttem, elengedni a múlt nehézségeit. Ha ez nem segít, akkor semmi sem...

Este még vacsiztunk, ittunk, bóklásztunk a szakadó esőben... hogy máshogy érhetett volna véget az este. Majdnem éjfél volt, mire a szállasra értem.

Hát így... ma utazom Madridba vonattal, 10.34kor indulok, 13.34kor érkezem. Este a repülőm is indul 8.45kor. 23.45re ér haza.