9. Nap Pontevedra

Fél 2 körül érkeztem Pontevedrába. Meglehetősen elcsigázódtam. Ma eddig sütött a nap, árnyas helyen jöttem, de valahogy nagyon nehéz ma a zsákom.

9kor indultam, feltankolva egy csomó kajával.

Nagyon szép tájakon vezetett az utam. Élveztem a napsütésben párolgó utat, a sokasodó túristákat.

A mai egyik magasponton egy kitelepült komfortpont várta a fogyasztani vágyókat. Én mellette ültem le, és ettem egy szendvicset.

Onnan az út lefelé vezetett, főleg erdei úton. De pl.egy kontenerraktár mellett is.

Leérve a hegyről jól esett megpihenni. Sokan voltunk már ezen a helyen, inkább idősebb korosztály. Nagyon jól esett, hogy kaptam a kávém mellé egy muffint is.

Ezzel a régimódi mosodával rendszeresen találkozom. 

Az egész Ibériai félszigetről a víz nyugat felé, az Atlanti Óceánba ömlik. Rengeteg a forrás, vízfolyás. És nagyon helyesen kő vagy modernebb medencékbe gyűjtik akkor is, ha nincs ennyi eső.

Ez az idei különleges év, ilyenkor általában naposabb idő jellemző, mint nekem jutott....

Mivel a folyók itt ömlenek az Óceánba, sok folyó torkolatát keresztezi az utat, mely számomra különleges látvánnyal szolgál.

Megebédeltem. Itt nem annyira zarándok menü van, inkább napi menü. Ha lehet válsztani, halat kérek.

A borocska finom volt, nem ittam.sokat, de tudnék egyet szundítani.

Pontevedra épületei szépek, igazi történelmi városka, rengeteg túristával.

De mivel még hosszú út áll előttem, jó eséllyel emelkedik, és már viszonylag késő van, nem bonyolódtam nagy városnézesbe, csak amerre az út vitt. 

Érdemes ide eljönni egy romantikis hétvégére.

Aztán, ma már sokadjára, átmentem egy hídon, és nekivágtam a maradék útnak.

Így alakul a mai szállásom:

Úton...

Az útelterelés különleges irányba vitte a gondolataimat.

Mivel több applikációt és információt használok, de elég rendszertelenül, hol ebben, hol abban keresgélek, a terelés lehetőségéről tök véletlenül olvastam. 

Nagyon hálás voltam ezért akkor, mikor láttam, valóban elterelnek.

Olyan sok vagy éppen olyan kevés információ áll rendelkezésemre egy-egy döntés előtt, de hinnem kell abban, hogy az éppen elég. Hogy nem véletlen, hogy annyi van, amennyi, a legfontosabb információk birtokában vagyok. Hogy ennyi információból TUDOK akkor és ott, a helyzetnek megfelelő jó döntést hozni. Eddig mindenből valami jó sült ki 🫠.

Ahogy a terelésnél, ha az utolsó pillanatban is, de mindig megkaptam az infót... azért ezt néha nehéz elég türelemmel és bizalommal kivárni...

Volt, ahol kérdés nélkül irányítva voltam, de volt, de ahol nem volt egyértelmű, felül lehetett bírálni. Kellő magabiztossággal ezt meg is tettem.

Valahogy próbálom ezt az utat JÓL csinálni, ahogy minden mást is az életben. De látnom kell, nincs objektív jó. Úgy csinálják az emberek, ahogy tudják, más és más prioritásokkal. És lám, ugyanoda jutnak 😇.

Én például egyenletesen mérem fel és osztom be az erőforrásaimat.

Elég jó, átlagos felszereléseket vettem, fel tudtam mérni, mire lesz szükségem.

Szeretem megnézni a városokat, kicsit átvenni az atmoszféráját.

Lassan túrázom.

Fontos, hogy normális kajákat egyek.

Szeretek kísérletezni a helyzetekkel, de csak óvatosan.

Talán nem vállalok nagy kockázatokat. Legalább 3/4 napra kell előre látnom.

Nem tudok akárkivel kapcsolatot teremteni. Kevesekkel érzem azt, hogy kapcsolódnom kellene, de ha igen, az általában tartalmas lesz.

Tömegben, nagy társaságban elveszek.

Hm.. gyűjtenem kell ezeket a szkilleket, végülis ezért jöttem, vagy mi...

Másnap, menet közben visszagondoltam, mennyire keveset tudtam a Caminóról, a szállasokról, az útvonalról, a protokolokról, a portugálokról, a spanyolokról, árakról, nyelvekről, erőnlétről... stb. És mégis (vagy ennek ellenére) bele mertem vágni. És mennyi helyzetet megoldottam viszonylag kiegyensúlyozottan. Nagyon jó érzés öntött el. Büszke vagyok magamra ezért, na. Pont.