4. nap megérkezés Ponte de Lima

Megérkezni jó. De ez újabb kérdéseket vet fel. Lezuhanyozzak e? Mossak e? Vacsorázzak e? Ha igen, mikor? Hol? Keressek társaságot, vagy meneküljek? Sört igyak, vagy bort?

Bíztatnom kellett magam, hogy kimozduljak. De jól tettem, szép ez a város. Holnap ez egyik hegyet meg kell másznom...

Végül nem alkalmazkodtam senkihez - pedig kísértésbe ejtettek a már szokásos utitársaim - és ittam egy sört.

Csak egy helyen van zarándok menü, innen oda fogok menni.

Megfájdult a derekam, ma hisszú volt a lejtmenet, és nem mindig figyeltem a tartásomra. Lejet, hogy egy testápoló jól jönne, de nem vettem vegül. Remelem, itt reggel lesz nyitva bolt, és tudok venni reggelit. Holnapra ráadásul 98%esőt és vihart mondanak. +400 m szintkülönbség vár rám.Megpróbálok még nem a holnap miatt aggodni.

Az úton azt éreztem, most lettem igazi zarándok. A technikai protokolokat megismertem, áztam, éheztem (na jo, ez azert erős), ismerem a szallasok rendjet, a lehetőségeket. Legalábbis jobban. Ismerem a kapacitásomat, a felszerelésemet bejárattam. 

Valahol azt olvastam, hogy az első harmad a testé, a második a leléké, a harmadik a szellemé.

Egyébként elvesztettem az időérzékemet. Vissza kell számolnom, hol is tartok, biztosan meglesz e az idő- táv intervallum.

De amikor nem ezen aggódok, akkor nagyon jó.

Itt vettem egy narancsot 0.5 € ért, majd a városban a piacon 3 dbot 0.8 € ért.

Hogy mennyire máshogy gondolkodunk, mint elődeink. Én a kávézókat nézem pihenőhelyként, elődeink a kis kápolnákban pihenhettek.  A mik egyébként zárva vannak, de hűségesen állnak az út mentén.

Ez a szállásom:

Ez pedig, a város egyetlen helye, ahol zarándokmenüt adnak.

A pecsétjeim szépen gyűlnek.

Papucsról ismerni meg a zarándokot...

4. nap út közben

Megálltam egy kávéra, bár a hely nem sokat ígért. De a muffin, amit kaptam, minden várakozásomat felülmúlva nagyon finom. Jól esett. A kávét is fel kellett pimpeltetnem több tejjel, de így szuperjó lett.

Fáradok. Még 6 km van hátra. Tegnap kb. ennyit mentem összesen. 

És igen, kisütött a nap. Jó ez a felhős, borongós idő, tűző napon sokkal rosszabb lenne. Sok helyen van kút, vagy forrás, de elég egyenetlenül, azért nem indulnék el víz nélkül. Persze, lehet, hogy a profi túratérképen ezek rajta vannak, de nekem mindig meglepetés, és így jó érzés 😀.

Itt vettem egy kekszet, már csak a vendéglátás kedvéért.

Ez a kutya is elkísért egy darabon, minden pocsolyába belement, és mellettem rázta le magát. Kedves, de nem volt egészséges. 

Van árnyekom 😃

És kacatok:

És a táj:

4. nap eleje

Sötétben indultam 7 órakor. Félreértettem, hogy 7-kor nyit az étterem, nem reggel, hanem este, így nem tudtam reggelizni. De szerencsére 500 méterren belül volt egy pékség, ahol ittam egy kávét és ettem egy croissant.

Nagyon energiadúsan tudtam elindulni, alig vártam hogy mehessek. A cipőm kívül vizes, de belült teljesen száraz. A vízhólyagom nem különösebben fáj, a felszerelésem rendben.

Meg kell hagyni, jól mértem fel a szükseges cuccok mennyisegét es minőségét.

Nem szamítottam rá, de a tegnapi "miértes" posztom után a lelkem is felszabadult egy kicsit.

Az volt a tervem, hogy reggel megnyomom kicsit a menetet, és a 10 óra körül jelzett eső elől bemenekülök egy jó kávézóba és kb. délig ott leszek amíg el nem áll megint az eső. Persze megint nem így alakult.

Most majdnem 11 óra és eddig semmit nem találtam nyitva, ahova be lehetett volna menni. Az eső megérkezett fél tízkor, de fél óra múlva el is állt.

Most te egy viszonylag szutyok kis út melletti kávézóban ülök, egy sajtos sonkás szendviccsel és mentateával. 

Ma 24 km van előirányozva, most tartok a felénél.

Azt nem eset jól, hogy az ötye fele és a fiatal társaság is leelőzött, pedig később indultak mint én. Nem vagyok gyors, de ennyire?