8. Nap este

Délután pihentem kicsit, és mivel a konyha elég jó, gondoltam, kipróbálom a főzést.
A helyi csemegeboltba bementem, és élvezettel szemezgettem a helyi sajátosságokból.
Aztán végül ez lett a vacsorám (bár, a paraleves még portugál, most sem volt kedvem megfőzni)

A kilátás a szállasról nagyon csábított, így bár fáradt voltam, lesétáltam a beachre. Szerencsére nem volt hideg, de egész eddig esett, így előbb nem akartam menni. Haza is majdnem eláztam...

A víz nagyon hideg volt. Útközben azonban zajlott az élet, jó hamgulat volt.

Holnap 24 km vár rám...

Tegnap, zuhanyzás után arra vágytam, hogy bárcsak pamut törölközőbe törölközhetnék.... és rendes ágyneműben alhatnék....

És ma pont ebben van részem 

8. nap - Mos-Arcade

Már a szállásomon vagyok. Ez kivételesen nem publik-alberge, hanem magán. 12 €. De ezen a településen nem volt más. A néni nagyon kedves, jól felszerelt a hely.

Ma nehezen ébredtem, azzal a gondolattal, hogy mi a fenét keresek itt. Elég hamar meg is álltam, hívogatóak voltak a fények, egy cuki macsek az ölembe is ült. (Aztán a tulaj kivágta 😅)

Egész jól haladtam, a mai hegytetőn szép volt a kilátás. Hamar megérkeztem Redondellába.

Előttem a táj, mögöttem egy üzem, ami ontja a higítószagot magából. Milyen kettős is az életünk)

Az úton azért egy kicsit büszke voltam magamra, hogy el mertem indulni. Olyan kevés - vagy pont elég - infóm volt hozzá. Elég jól felmértem, mit tudok teljesíteni, hol kell majd infó, és azokat be is tudom szerezni. Aztán, a rendelkezésre álló infók alapján, egész jó döntéseim születtek.

Ezt a kivifát Pityinek küldöm. (Én még sosem láttam kivifát)

Redondela nagyon helyes város, a főterét nem találtam, elég meredek a domborzata, lehet, hogy nincs is neki. 

Megettem a szendvicsemet, és ittam egy kávét. Ide 11.30kor érkeztem, kb egy órát pihentem. Összefutottam a szlovén házaspárral is, kétszer is. 

Ezt a hidat állítólag aki építette, azt nem akarták kifizetni, és a hídról vetette mélybe magát....

A kép a háttérben függő sonkákra élesít .

Aztán tovább indultam, még 7 km volt hátra.

Közben barátom, az eső is utólért. Professzionális sebességgel tudom a piros poncsót felkapni. Pedig tegnap sikerült gondosan megszárogatnom.

A hintába nem lehetett leülni, és valóban, tényleg végtelennek tűnt néha az út.

Itt választani lehetett, én balra mentem.

Kilátás a városra - nyilván esik. Ez a Verdugo (haha) folyó torkolata, itt folyik az Óceánba.

Ma még lemegyek a városba vásárolni, veszek valami kaját, lehet, hogy itt főzök. Holnap és vasánap ünnepnap, csak délig vannak üzletek nyitva. Megpróbálok felkészülni rá.