Ma úgy néz ki, a Blogger cserben hagy. Nagyon lassan és nehézkesen müködik. Az előző bejegyzésem is emiatt maradt félbe.
Szóval, az út gyorsan elment, nem volt nehéz terep. A tegnapi viharos nap, és a tegnap előtti, esős hegymenet után semmi nem állíthat meg.
Porrinonál megálltam, ittunk egy kávét Szofival. Onnan próbáltam bejegyzést tenni, de nagyon lassan ment. Elkezdett izgatni, hogy vajon Mos-ban van e elég szálláshely, mert ugye eléggé felszaporodott a túristák száma.
Tui az utolsó pont, ahonnan érvényesen meg lehet csinálni az utat, és az óceánparti vonal is itt csatlakozik be.
És egyfajta versengést is elkezdtem érzékelni. A publikus szállásokra érkezési sorrend van, de nem tudom, mennyire kényesek a túristák.
Végre találtam rendes boltot is, vettem holnap reggelire és uzsira valót. Kényesztetésül egy testápolót, mert nagyon száraz a bőröm, ahol nem az, ott kiütéses a müanyag ruha-dunszttól. (Derekam, bokám, oldalam)
Porrinoban ezért nem sokat időztem. Volt valami hiány bennem, ami vezetett előre, hogy eljussak Mosig. Útközben volt egy másik Alberge is, azt is meggondoltam, de végül el tudtam jönni Mosba. Ami már emelkedős út volt, de nagyon helyes település.
Valószínűleg minden introvertált ember itt száll meg, sok az magányos vándor.
Hamar teljesítettem a távot. Hosszú távon 3km/h sebességgel megyek, pihenőkkel.
Volt hely a szálláson, nem is az utolsó. Utánam is jöttek. Helyes alberge, 6ágyas szobák vannak. Jött egy nagydarab cseh, remélem, nem horkol. A füldugóm nem sokat ér, és a fehér szemkötőm sem. 😀.
Azért ma elfáradtam. A tegnapi nap hosszú volt, inkább lelkileg fárasztó.
Este szerencsémre összeverődtünk páran egy tapas bárban, és egy jót vacsiztunk. Szintén zarándok menü 10 €ért. A szálláson viszont egy légtérben volt a két 38 ágyas szoba és az előtér, és sokan is voltak. Elég nyüzsis volt... Mivel 6 körúl érkeztem, nem sok időm maradt elmélkedni, vagy nyújtani, gyorsan elszaladt az este.
Még tegnapi képek:
