8. nap - Mos-Arcade

Már a szállásomon vagyok. Ez kivételesen nem publik-alberge, hanem magán. 12 €. De ezen a településen nem volt más. A néni nagyon kedves, jól felszerelt a hely.

Ma nehezen ébredtem, azzal a gondolattal, hogy mi a fenét keresek itt. Elég hamar meg is álltam, hívogatóak voltak a fények, egy cuki macsek az ölembe is ült. (Aztán a tulaj kivágta 😅)

Egész jól haladtam, a mai hegytetőn szép volt a kilátás. Hamar megérkeztem Redondellába.

Előttem a táj, mögöttem egy üzem, ami ontja a higítószagot magából. Milyen kettős is az életünk)

Az úton azért egy kicsit büszke voltam magamra, hogy el mertem indulni. Olyan kevés - vagy pont elég - infóm volt hozzá. Elég jól felmértem, mit tudok teljesíteni, hol kell majd infó, és azokat be is tudom szerezni. Aztán, a rendelkezésre álló infók alapján, egész jó döntéseim születtek.

Ezt a kivifát Pityinek küldöm. (Én még sosem láttam kivifát)

Redondela nagyon helyes város, a főterét nem találtam, elég meredek a domborzata, lehet, hogy nincs is neki. 

Megettem a szendvicsemet, és ittam egy kávét. Ide 11.30kor érkeztem, kb egy órát pihentem. Összefutottam a szlovén házaspárral is, kétszer is. 

Ezt a hidat állítólag aki építette, azt nem akarták kifizetni, és a hídról vetette mélybe magát....

A kép a háttérben függő sonkákra élesít .

Aztán tovább indultam, még 7 km volt hátra.

Közben barátom, az eső is utólért. Professzionális sebességgel tudom a piros poncsót felkapni. Pedig tegnap sikerült gondosan megszárogatnom.

A hintába nem lehetett leülni, és valóban, tényleg végtelennek tűnt néha az út.

Itt választani lehetett, én balra mentem.

Kilátás a városra - nyilván esik. Ez a Verdugo (haha) folyó torkolata, itt folyik az Óceánba.

Ma még lemegyek a városba vásárolni, veszek valami kaját, lehet, hogy itt főzök. Holnap és vasánap ünnepnap, csak délig vannak üzletek nyitva. Megpróbálok felkészülni rá.